Érzések 0.
Prológus
Csak téged szerettelek,
de eldobtál, mint egy elhasznált rongyot. Nem tudod, hogy nekem ez mennyire
fáj, mert nem érzed azt, amit én. A félelmet, amit el kellett viselnem, és a
rettegést, amit minden este éreztem. Ijesztő szörnyeteg lett belőled, aki a
nőket csak bántalmazni tudja. Nem ilyenek ismertelek meg. Más voltál. Kedves,
megértő, és egy olyan ember, aki harcol a szerelméért, de ez mind elmúlt, mikor
az apukád befutott, és ti letettek a leggazdagabbak egész Amerikában.
A fejedbe nőtt a pénz,
és megvettél. Én pedig behódoltam. Szerettelek, és azt hittem kilépsz belőle,
hogy leszel annyira erős, hogy nem fog érdekelni a hatalom, de nem nőttél ki
belőle. Vittél az árral, ami vihart okozott az életembe: könnyeket az arcomon,
hegeket a bőrömön és vért a padlón. Megtanított az a nyolc év arra, hogy lépnem
kell. Ott hagytalak a hatalmas házadban. Egyedül. Egy üzenetet hagytam csak
magam után: „Fejedbe szállt a gazdagság. Nem vagy a régi, és megijesztesz. Mindennap versz, és
kiabálsz velem, pedig mindent megteszek érted, de ezt te nem érzed. Szeretném,
ha tudnád, hogy csak akkor jövök vissza, ha már újra a régi te vagy.” Két nap
séta után találtam egy elhagyatott házat, amibe beköltöztem, de nem maradhattam
ott sokáig. Az ottani tragacsot megjavítottam, és elmentem. Tudtam, ha maradok
könnyen megleltél volna, ha egyáltalán utánam jössz.
Annyi hazugság után,
amit mondtál nekem már nem tudom hol az igazság. Nem hiszek neked. Most már
boldog vagyok azzal, akit választanom kellett volna helyetted, mert ő az igazi.
Vele érzem magam biztonságba, és szeretetben. Veled csak egy futó kaland lett
volna. Soha nem akarlak látni, de felkészülök arra a pillanatra, amikor
véletlenül találkozunk. Büszke leszek rá, hogy elhagytalak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése