A futam II.

Itt kezdődnek el a dolgok

Folytatódik a futam

Perfect

Egy tucat fiatal vagyunk az utcán este, semmi különbség nincs. Egyedül talán a közöttünk lévő feszültség és fizikai vonzalom. Keze utat törve az enyémhez megfogja, és nem ereszti. Ebben a legrosszabb az, hogy én sem. Engedem hadd fogja, most még nem lesz ennek következménye, de a Elengedtük egymást, és egymással szemben álltunk meg. Én egy ruhában, ami kiemelte a szemem

színét, az alakomat, és egy kicsit a bőrém fehérségét is.


Ő egy megszokott mustárságás nadrágot viselt szürkés kék pólójával, felette kigombolva a fekete kabátja. Esti szél fújt, amitől megborzongtam. A tavasz melege nappal érkezik és este eltűnik. Vékony tavaszi kabátféleségemet húzom össze magamon. Észreveszi, hogy fázom, és közelebb húzz magához. Átkarol, majd melegíteni kezd. A melegsége azonnal átjön a testembe. Körülöttünk párok bújnak össze, vannak, akik csókolozva már-már pettingelve smasiznak. A sárga tömegközlekedés leáll előttünk mi meg beülünk egy kettesbe. Az ölembe húzom a kis táskám, és előkutattom belőle a mobilom. Érkezett pár üzenet tőle, vagyis attól a sráctól, akivel állítólag randiztam. “Hűvösvölgyben találkozunk.” Bólintottam, bár ő ezt nem látta, de elhiheti, hogy érzékeltem a rezgést. “Találkoztam az egyik barátnőmmel. Nem kell megvárnod. Köszönöm a remek estét. Találkozunk máskor is.” De, ha nem hívsz többet számomra az is megfelel.
későbbiekben egyre több. Lassan közeledünk a Moszka tér felé vagy már Szélkálmán tér? Annyi neve volt, hogy összezavarodtam benne, de ezen az éjszakán ez csak egy kis gond nekem. A lábam fájni kezdett a magassarkúban, és mivel már viseltem ilyen cipőt már tudom, hogy otthon egy kis idő elteltével a térdem fog sajogni. A villamos még közledett, s mire a megállójába értünk a másik oldalról akkor ment el. Mindjárt jött a miénk.

– Barátnő vagyok? – vigyorog kajánul, és el is feledkeztem, hogy itt van. Ijedten nyomtam ki a telefonom, és visszasülyesztettem a retikülőm mélyére.
– Ez a titkos neved – suttogom ezzel közel hajolva hozzá.

– Amúgy, tudok a randidról – felegyenesedem, és a hallotakon nyelek egyet. Szóval tudja akkor miért csinál úgy, mintha nem tudná. Néma csönd teleped le közénk, és az ujjaimmal kezdek játszani, majd fáradtan dőlök a vállára. Nem érdekel, hogy a végállomáson rám vár egy fiú, aki a pasim. Lehunyom a szemem, és pihenek egy kicsit. Később kezeket érzek a derekamon, s ezzel közelebb kerülök hozzá. Megnyugtat a közelsége. Mit szól majd Viki, ha elmondok neki mindent töviről hegyire? Meg kell mondanom Ábelnek, hogy vége – persze ennél udvariasabban fogom közölni, hiszen nem akarom megbántani – Mindjárt leszállunk – suttogja a fülem, és hangja csillingelő érzéssel jutt el a tudatomig, amikor felpattanok a helyemről – Úgy tudja, hogy a barátnőmmel vagyok – bepánikolva nézek körbe. Másodpercek, percek választanak el – Majd azt mondom, hogy ő leszállt pár megállóval odébb. Nimród felállt, és mellém lépett, valamit mondott, de már nem figyeltem. A villamos megállt, majd kinyitódtak az ajtók. Leszálltam, és megkerültem a két pihenő tömegközlekedő eszközt. Sehol se találtam a srácot, és a telefomra pillantottam, ami egy új üzenetet jelzett.

“Rendben, majd még beszélünk. Jó éjszakát!” Megnyugodva fordulok hátra, de Nimródot is elvesztettem. Körbe-körbe keringek magam körül. Az emberek hazafelé szállnak fel az utolsó buszokra, ami elmehet, amikor valaki megfogja a vállam. Megpördülök, és Vele találom szembe magam. Megnyugodva nézek fel rá, s a kezében egy szendvicset veszek észre. Éjjel-nappali büfében vett ennivalót? Elmosolyodva bólintottam.

– Menjünk haza – nézek a kivetítőre, amire ki van írva a buszok menetrendje. Az enyém két perc múlva érkezik az első megállóba, eközben elő kotrom a bérletem, majd megigazítom magamon a táskám.

– Hol a fiú? – kérdezi, miközben harap egyet, nagy barna szemeivel néz le rám kíváncsian.– Hazament – rántottam vállat, és a busz felé indultam, ő követett, majd felszálltunk rá. Leghátul foglaltam helyet, ő pedig mellettem, mint régen. Egy kis csend állt be közénk. Nem mertem megszólalni.

– Ráérsz holnap? – Tesz fel egy ártatlan kérdést, amire egy bólintok, majd folytatja – Ebédeljünk együtt – kijelentést tesz, s nem kérdéssel fordul felém, szóval ő már eldöntötte a programját. Belemegyek.

– Holnap egykor a Mammut bejáratánál? – nézek rá, s bólintva jelzi, hogy ott lesz.

A negyedik megállónál elköszönök tőle, s leszállnék, amikor utánam is jön. Az ajtót becsukódik mögöttünk, és elmegy a kék nagy autó. Felé fordulok. A pillanat, amikor minden összeáll benned, és tudod, hogy itt az idő nem szabad tovább hallogatni. Felejtsd el a másikat, és élj a jelenek. Ne a jövőnek, ne a múltnak, hanem a mának. Egyik kezével átfogja a derekam, és közelebb húzz magához, majd kisimít egy tincset az arcomból. Pár centi, csak ennyi volt közöttünk. Csók.

De még sem. Egy kocsi húzodik le mögötte, és megáll. Lehúzodik az üveg, a barátnőm feje kandikál ki a másik oldalról.

– Zavarok? – kérdezi vigyorogva, majd a hátul az ajtó kicsapódik, és kipattan belőle a nem várt személy – Hé, hé! – csattan fel Viki, és a fiú felé rohan, majd lefogja. A srác kezét a hátához szorítja – Megmozdulsz, és eltöröm a kezed!

– Miért? – kérdezte, és felém néz, majd Nimródot veszi célba a szemeivel, mintha villámokat szórna, bár mintha megcsillant volna benne valami – Ki vagy te, és mit akarsz tőle?!

– Na jó, ide figyelj! – Akadt ki Viki, és a kocsinak löki, majd megfordítja – Közötettek nem lett volna semmi, bármit is akartál Margótól annak vége. Keres mást. – Ez után fel pillant rám. – Bocsi, hogy nem tudott megvárni, de muszáj volt elrabolnom. – Löki vissza a szürke családi autóba – Szóval, csak annyi lenne, hogy bármennyire hiszitek, hogy senki nem tud erről az éjszakáról. Tévedtek. MINDENKI tudja, hogy Margó, te randiztál vele – mutatott a kocsiban ülő személyre – S te, Nimród barátom ott voltál. Tudtad, hogy lekési a kettest villamost. Mindent elintéztél.

Felé fordulok, és rámeredek. Kitervelte? Mégis honnan tudott az egészről? Rám néz azokkal a csillogó mély barna maci szemeivel.

– Kedvellek Margó – feleli, és közelebb lép – Úgy érzem senki nem állíthat meg, hogy ne kerüljek a közeledbe. Vártátok azt a momentumot, amikor a fiú és a lány nyelv csatába kezdenek és nyálcserébe.

Ez elérkezett most. A barátnőm kuncogva ült vissza a volán mögé, és hazavitte szerencsétlent. Mi pedig hazamentünk, vagyis nálunk aludt Nimród a kanapén. Én, mint egy jó kislány nem akarta felkelteni a húgát, ezért én ott feküdtem mellette. Összebújva aludtunk el, úgy is keltünk. Egyik legjobb éjszakám volt, és sose felejtem el, akár a többi vele töltött napot sem.